2. VERS

VERSO 2

Szöveg

Texto

evaṁ paramparā-prāptam
imaṁ rājarṣayo viduḥ
sa kāleneha mahatā
yogo naṣṭaḥ paran-tapa

Szó szerinti jelentés

Sinônimos

evam – ily módon; paramparā – a tanítványi lánc által; prāptam – megkapott; imam – ezt a tudományt; rāja-ṛṣayaḥ – a szent királyok; viduḥ – megértették; saḥ – az a tudás; kālena – idővel; iha – e világban; mahatā – nagy; yogaḥ – a Legfelsőbbel való kapcsolat tudománya; naṣṭaḥ – elveszett; parantapa – ó, Arjuna, ellenség legyőzője.

evam — assim; paramparā — por sucessão discipular; prāptam — recebida; imam — esta ciência; rāja-ṛṣayaḥ — os reis santos; viduḥ — compreenderam; saḥ — este conhecimento; kālena — com o passar do tempo; iha — neste mundo; mahatā — grande; yogaḥ — a ciência do relacionamento da pessoa com o Supremo; naṣṭaḥ — dispersa; parantapa — ó Arjuna, subjugador dos inimigos.

Fordítás

Tradução

E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt. Idővel azonban megszakadt e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.

Esta ciência suprema foi assim recebida através da corrente de sucessão discipular, e os reis santos compreenderam-na desta maneira. Porém, com o passar do tempo, a sucessão foi interrompida, e portanto a ciência como ela é parece ter-se perdido.

Magyarázat

Comentário

Ebből a versből egyértelműen kiderül, hogy a Gītā legfőképpen a szent királyoknak szólt, mert ők voltak azok, akiknek alattvalóik fölött uralkodva meg kellett valósítaniuk a Gītā célját. A Bhagavad-gītā semmiképpen sem a démonikus embereknek való, akik csupán elherdálnák ezt az értékes kincset, mindenkit kizárva áldásából, és saját szeszélyeiket követve különféle értelmezéseket agyalnának ki. Amint a lelkiismeretlen magyarázók személyes érdekeikkel elhomályosítják az eredeti mondanivalót, szükségessé válik a tanítványi lánc felújítása. Ötezer évvel ezelőtt maga az Úr fedezte fel, hogy a tanítványi lánc megszakadt, s ezért tette azt a kijelentést, hogy a Gītā célja látszólag feledésbe merült. A Gītā napjainkban is számtalan kiadásban jelenik meg (főleg angolul), ám alig akad közöttük olyan, amelyik a hiteles tanítványi láncolatot követné. Megannyi világi tudós írt magyarázatot e műhöz, s noha jó üzletet csinálnak Śrī Kṛṣṇa szavaiból, szinte egyik sem tekinti Őt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ez a mentalitás démoni, mert a démonok nem hisznek Istenben, a Legfelsőbben, csupán élvezik a tulajdonát. Nagy szükség van a Gītānak egy olyan kiadására, amely a paramparān (a tanítványi láncolaton) keresztül száll alá. Ezzel a művel ezt a hiányt kívánjuk pótolni. A Bhagavad-gītā – amelyet úgy kell elfogadnunk, ahogyan van – nagy áldás az emberiség számára, ám ha valaki csupán egy filozófiai spekulációra épülő műnek tekinti, csak az idejét vesztegeti a tanulmányozásával.

Afirma-se claramente que o Gītā visava em especial aos reis santos porque eles deviam cumprir-lhe o propósito ao governar os cidadãos. Decerto, o Bhagavad-gītā nunca se destinou às pessoas demoníacas, que dissipariam seu valor sem beneficiar ninguém e inventariam todos os tipos de interpretações baseados em caprichos pessoais. Logo que o propósito original foi destruído por causa dos interesses dos comentadores inescrupulosos, surgiu a necessidade de restabelecer a sucessão discipular. Há cinco mil anos, o próprio Senhor percebeu que a sucessão discipular fora interrompida, e portanto Ele declarou que o propósito do Gītā parecia ter-se perdido. Do mesmo modo, no momento atual também há tantas edições do Gītā (especialmente em inglês), mas quase nenhuma delas está de acordo com a sucessão discipular autorizada. Há inúmeras interpretações fornecidas por diferentes eruditos mundanos, mas quase nenhum deles aceita a Suprema Personalidade de Deus, Kṛṣṇa, embora façam um bom negócio com Suas palavras. Este espírito é demoníaco, porque os demônios não acreditam em Deus, mas apenas gozam a propriedade do Supremo. Como há grande necessidade de uma edição do Gītā em inglês*, como foi recebido pelo sistema do paramparā (sucessão discipular), faz-se aqui uma tentativa de preencher tal necessidade. O Bhagavad-gītā — aceito como ele é — é uma grande dádiva para a humanidade; mas se é aceito como um tratado de especulações filosóficas, ele é mera perda de tempo.