TEXT 2

2. VERS

Tekst

Szöveg

evaṁ paramparā-prāptam
imaṁ rājarṣayo viduḥ
sa kāleneha mahatā
yogo naṣṭaḥ paran-tapa

Synonyms

Szó szerinti jelentés

evam — niiviisi; paramparā — õpilasjärgnevusahela kaudu; prāptam — vastu võetud; imam — seda teadust; rāja-ṛṣayaḥ — pühad kuningad; viduḥ — mõistsid; saḥ — need teadmised; kālena — aja jooksul; iha — selles maailmas; mahatā — suur; yogaḥ — teadus elusolendi suhetest Kõigekõrgemaga; naṣṭaḥ — hajunud; parantapa — oo, Arjuna, vaenlaste alistaja.

evam – ily módon; paramparā – a tanítványi lánc által; prāptam – megkapott; imam – ezt a tudományt; rāja-ṛṣayaḥ – a szent királyok; viduḥ – megértették; saḥ – az a tudás; kālena – idővel; iha – e világban; mahatā – nagy; yogaḥ – a Legfelsőbbel való kapcsolat tudománya; naṣṭaḥ – elveszett; parantapa – ó, Arjuna, ellenség legyőzője.

Translation

Fordítás

Seega anti neid teadmisi edasi õpilasjärgnevusahela kaudu ning pühad kuningad mõistsid neid sel viisil. Kuid aja jooksul see ahel katkes ning sellega koos kadusid ka need teadmised oma algsel kujul.

E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt. Idővel azonban megszakadt e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.

Purport

Magyarázat

Siin öeldakse selgelt, et „Gītā" oli mõeldud eeskätt pühade kuningate jaoks, sest nende kohuseks oli juhtida teisi kodanikke. Kindlasti ei olnud „Bhagavad-gītā" kunagi mõeldud deemonlike omadustega inimeste jaoks, kes oleksid vaid kahandanud selle väärtust, mõeldes välja kõikvõimalikke meelevaldseid tõlgendusi, millest ei saa keegi kasu. Niipea kui „Gītā" algne tähendus oli häbitute tõlgendajate isiklikest huvidest lähtuvate kommentaaride tõttu ebaselgeks muutunud, tekkis vajadus õpilasjärgnevusahela taastamise järele. Viis tuhat aastat tagasi leidis Jumal Ise, et õpilasjärgnevusahel on katkenud, ning seetõttu kinnitas Ta, et „Gītā" tähendus on kaduma läinud. Ka käesoleval ajal eksisteerib suur hulk erinevaid „Bhagavad-gītā" tõlkeid, eriti inglise keeles, kuid praktiliselt ükski neist ei lähtu autoriteetsest õpilasjärgnevusahelast. Erinevad ilmalikud teadlased on andnud lugematul hulgal erinevaid tõlgendusi, kuid peaaegu ükski neist ei aktsepteeri Jumala Kõrgeimat Isiksust, Kṛṣṇat. Sellele vaatamata teevad nad Śrī Kṛṣṇa sõnadega head äri. Selline mentaliteet on deemonlik, sest deemonid ei usu Jumalat, vaid soovivad lihtsalt nautida seda, mis kuulub Kõigekõrgemale. Kuna eksisteeris suur vajadus ingliskeelse „Bhagavad-gītā" järele nii nagu see on, mis lähtuks paramparā (õpilasjärgnevusahela) süsteemist, on käesolev teos katse rahuldada seda suurt vajadust. „Bhagavad-gītā" sellisena nagu see on, on inimkonnale suur õnnistus, ent kui seda tõlgendatakse filosoofiliste spekulatsioonide traktaadina, siis on sellele kulutatud aeg vaid kasutult raisku läinud.

Ebből a versből egyértelműen kiderül, hogy a Gītā legfőképpen a szent királyoknak szólt, mert ők voltak azok, akiknek alattvalóik fölött uralkodva meg kellett valósítaniuk a Gītā célját. A Bhagavad-gītā semmiképpen sem a démonikus embereknek való, akik csupán elherdálnák ezt az értékes kincset, mindenkit kizárva áldásából, és saját szeszélyeiket követve különféle értelmezéseket agyalnának ki. Amint a lelkiismeretlen magyarázók személyes érdekeikkel elhomályosítják az eredeti mondanivalót, szükségessé válik a tanítványi lánc felújítása. Ötezer évvel ezelőtt maga az Úr fedezte fel, hogy a tanítványi lánc megszakadt, s ezért tette azt a kijelentést, hogy a Gītā célja látszólag feledésbe merült. A Gītā napjainkban is számtalan kiadásban jelenik meg (főleg angolul), ám alig akad közöttük olyan, amelyik a hiteles tanítványi láncolatot követné. Megannyi világi tudós írt magyarázatot e műhöz, s noha jó üzletet csinálnak Śrī Kṛṣṇa szavaiból, szinte egyik sem tekinti Őt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ez a mentalitás démoni, mert a démonok nem hisznek Istenben, a Legfelsőbben, csupán élvezik a tulajdonát. Nagy szükség van a Gītānak egy olyan kiadására, amely a paramparān (a tanítványi láncolaton) keresztül száll alá. Ezzel a művel ezt a hiányt kívánjuk pótolni. A Bhagavad-gītā – amelyet úgy kell elfogadnunk, ahogyan van – nagy áldás az emberiség számára, ám ha valaki csupán egy filozófiai spekulációra épülő műnek tekinti, csak az idejét vesztegeti a tanulmányozásával.