Skip to main content

VERŠ 41

41. VERS

Verš

Szöveg

vyavasāyātmikā buddhir
ekeha kuru-nandana
bahu-śākhā hy anantāś ca
buddhayo ’vyavasāyinām
vyavasāyātmikā buddhir
ekeha kuru-nandana
bahu-śākhā hy anantāś ca
buddhayo ’vyavasāyinām

Synonyma

Szó szerinti jelentés

vyavasāya-ātmikā — rozhodný v oddanej službe; buddhiḥ — inteligencia; ekā — jediná; iha — na tomto svete; kuru-nandana — ó, milované dieťa Kuruovcov; bahu-śākhāḥ — rozvetvená; hi — skutočne; anantāḥ — nekonečná; ca — tiež; buddhayaḥ — inteligencia; avyavasāyinām — tých, ktorí nemajú vedomie Kṛṣṇu.

vyavasāya-ātmikā – a Kṛṣṇa-tudatban eltökélt; buddhiḥ – értelem; ekā – egyetlen; iha – ebben a világban; kuru-nandana – ó, Kuruk szeretett gyermeke; bahu-śākhāḥ – szerteágazó; hi – valóban; anantāḥ – határtalan; ca – is; buddhayaḥ – értelme; avyavasāyinām – azoknak, akik nem Kṛṣṇa-tudatúak.

Překlad

Fordítás

Tí, ktorí kráčajú touto cestou, sú odhodlaní vo svojej snahe a majú jediný cieľ. Ó, milované dieťa Kuruovcov, inteligencia nerozhodných je rozvetvená.

Akik ezt az utat járják, szilárdak elhatározásukban, és csak egyetlen céljuk van. Ó, Kuruk szeretett gyermeke, a határozatlanok szétszórt értelműek.

Význam

Magyarázat

Pevné presvedčenie, že človek dosiahne najvyššiu dokonalosť vedomím Kṛṣṇu, sa nazýva vyavasāyātmikā inteligencia. V Caitanya-caritāmṛte (Madhya 22.62) sa uvádza:

A megingathatatlan hitet abban, hogy a Kṛṣṇa-tudat által az ember elérheti az élet legtökéletesebb szintjét, vyavasāyātmikā értelemnek nevezik. A Caitanya-caritāmṛta (Madhya-līlā 22.62) így ír:

‘śraddhā’-śabde – viśvāsa kahe sudṛḍha niścaya
kṛṣṇe bhakti kaile sarva-karma kṛta haya
‘śraddhā’-śabde – viśvāsa kahe sudṛḍha niścaya
kṛṣṇe bhakti kaile sarva-karma kṛta haya

Viera znamená neochvejnú dôveru v niečo vznešené. Človek vedomý si Kṛṣṇu nemusí pri plnení svojich povinností konať vo vzťahu k hmotnému svetu s jeho záväzkami k rodinným tradíciám, k národu alebo k ľudstvu. Všetky naše skutky, dobré či zlé, nás opätovne zamestnávajú v ďalších hmotných činoch. Ak však láskyplne slúžime Kṛṣṇovi, nemusíme sa už ďalej namáhať a snažiť sa dosiahnuť dobré výsledky v našej činnosti. Všetky tieto činy sú na abolútnej úrovni, pretože už nie sú podriadené dualitám, ako je dobro a zlo. Najvyššou dokonalosťou človeka, ktorý si je vedomý Kṛṣṇu, je zrieknutie sa hmotného chápania života. Tento stav je možné automaticky dosiahnuť vďaka postupnému zameraniu mysle na Kṛṣṇu.

A hit valamilyen magasztos dologba vetett rendíthetetlen bizalmat jelent. Amikor valaki a Kṛṣṇa-tudat kötelességeit végzi, többé nem kell tekintettel lennie az anyagi világ kapcsolataira – megszűnnek kötelezettségei a családi hagyományokkal, az emberiséggel vagy a nemzettel szemben. Gyümölcsöző tettek alatt azt az elfoglaltságot értjük, amelyre az embert korábbi jó és rossz cselekedeteinek visszahatásai késztetik. A Kṛṣṇa-tudat éber állapotában az embernek már nem szükséges cselekedetei során a jó eredményre törekednie. Minden tette abszolút síkon van, mivel nem hatnak rá többé az olyan kettősségek, mint a jó és a rossz. A Kṛṣṇa-tudat legtökéletesebb foka az anyagi életfelfogásról való lemondás. Ezt a szintet a Kṛṣṇa-tudat fejlődésével automatikusan el lehet érni.

Rozhodnosť osoby vedomej si Kṛṣṇu sa zakladá na poznaní, že Vāsudeva alebo Kṛṣṇa je príčinou všetkých príčin (vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā su-durlabhaḥ; Bg. 7.19). Keď zalejeme koreň stromu, voda sa automaticky rozšíri do konárov a listov. Podobne osoba slúžiaca Kṛṣṇovi preukazuje sebe, rodine, spoločnosti, krajine a ľudstvu tú najväčšiu službu. Ak je Kṛṣṇa s naším konaním spokojný, sú spokojné aj všetky ostatné bytosti.

A Kṛṣṇa-tudatú ember eltökéltsége a tudáson alapszik. Vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā su-durlabhaḥ: olyan ritka és jó lélek ő, aki tökéletesen megérti, hogy Vāsudeva, azaz Kṛṣṇa a gyökere minden megnyilvánult oknak. Ahogyan a fa gyökerét öntözve a víz eljut az ágakig és a levelekig is, úgy a Kṛṣṇa-tudatos tettekkel a legnagyobb szolgálatot nyújthatjuk mindenkinek – saját magunknak, a családnak, a társadalomnak, a hazának, az emberiségnek és így tovább. Ha tetteink elégedettséget okoznak Kṛṣṇának, akkor mindenki más is elégedett lesz.

Služba Kṛṣṇovi sa vykonáva najlepšie pod vedením pravého predstaviteľa Śrī Kṛṣṇu, duchovného učiteľa, ktorý pozná povahu svojho žiaka a môže ho zamestnať v činnostiach určených pre potešenie Kṛṣṇu. Keď sa človek chce odovzdať Kṛṣṇovi, musí Mu odhodlane slúžiť. Musí poslúchať duchovného učiteľa, Kṛṣṇovho predstaviteľa, a prijímať jeho pokyny ako svoje životné poslanie. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura nás vo svojich modlitbách k duchovnému učiteľovi učí:

A Kṛṣṇa-tudatú szolgálatot azonban legjobban egy lelki tanítómester hozzáértő vezetésével végezhetjük, aki Kṛṣṇa hiteles képviselője, ismeri tanítványa természetét, s képes útmutatást adni neki, hogyan cselekedjen Kṛṣṇa-tudatosan. Ahhoz, hogy valaki szert tegyen a Kṛṣṇa-tudat tudományára, eltökélten kell cselekednie. Engedelmeskednie kell Kṛṣṇa képviselőjének, a hiteles lelki tanítómesternek, s utasítását élete küldetésévé kell tennie. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura a következőképpen tanít bennünket a lelki tanítómesterhez írt híres imáiban:

yasya prasādād bhagavat-prasādo
yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi
dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ
vande guroḥ śrī-caraṇāravindam
yasya prasādād bhagavat-prasādo
yasyāprasādān na gatiḥ kuto ’pi
dhyāyan stuvaṁs tasya yaśas tri-sandhyaṁ
vande guroḥ śrī-caraṇāravindam

„Keď je duchovný učiteľ spokojný, je spokojná aj Najvyššia Božská Osobnosť. A ak duchovný učiteľ nie je spokojný, nie je možné pokročiť v duchovnom živote. Preto by som mal o ňom rozjímať a prosiť ho o milosť. Najmenej trikrát denne by som mal svojmu duchovnému učiteľovi vzdať pokorné poklony.“

„Ha a lelki tanítómester elégedett, az elégedettséget okoz az Istenség Legfelsőbb Személyiségének is, ám ha nem tesszük elégedetté a lelki tanítómestert, semmi esélyünk nem lesz arra, hogy eljussunk a Kṛṣṇa-tudat síkjára. Hadd meditáljak ezért naponta háromszor lelki tanítómesteremen, hadd fohászkodjam kegyéért, s hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki!”

Duchovná realizácia závisí od dokonalého poznania duše a jej odlišnosti od tela, a to nie teoreticky, ale prakticky. Toto poznanie umožňuje človeku prestať s konaním, ktoré vedie len k uspokojovaniu zmyslov a prejavuje sa v plodonosných činnostiach. Oproti tomu ten, ktorého myseľ nie je ovládnutá a zameraná na Kṛṣṇu, musí konať s ohľadom na plody svojich činov.

A folyamat sikere azonban teljes egészében attól függ, hogy tökéletes tudással rendelkezik-e az ember a testen túl létező lélekről, nemcsak elméletben, de gyakorlatban is, ami azt jelenti, hogy nem törekszik a gyümölcsöző cselekedetekben megnyilvánuló érzékkielégítésre. Azt, akinek elméje nem szilárd, elcsábítják a különféle gyümölcsöző cselekedetek.