TEXT 2

2. VERS

Tekst

Szöveg

evaṁ paramparā-prāptam
imaṁ rājarṣayo viduḥ
sa kāleneha mahatā
yogo naṣṭaḥ paran-tapa

Synonyms

Szó szerinti jelentés

evam — således; paramparā — gennem discipelrækken; prāptam — modtaget; imam — denne videnskab; rāja-ṛṣayaḥ — de helgenagtige konger; viduḥ — forstod; saḥ — denne kundskab; kālena — i tidens løb; iha — i denne verden; mahatā — stor; yogaḥ — videnskaben om ens forhold til den Højeste; naṣṭaḥ — gået tabt; param-tapa — O Arjuna, fjendens betvinger.

evam – ily módon; paramparā – a tanítványi lánc által; prāptam – megkapott; imam – ezt a tudományt; rāja-ṛṣayaḥ – a szent királyok; viduḥ – megértették; saḥ – az a tudás; kālena – idővel; iha – e világban; mahatā – nagy; yogaḥ – a Legfelsőbbel való kapcsolat tudománya; naṣṭaḥ – elveszett; parantapa – ó, Arjuna, ellenség legyőzője.

Translation

Fordítás

Således blev denne højeste videnskab modtaget gennem discipelrækken, og de hellige konger forstod den på den måde. Men i tidens løb blev successionen brudt, og derfor er videnskaben, som den er, tilsyneladende gået tabt.

E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt. Idővel azonban megszakadt e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.

Purport

Magyarázat

FORKLARING: Her står der tydeligt, at Bhagavad-gītā især var stilet til de hellige konger, der skulle forrette dens formål, når de regerede over borgerne. Bhagavad-gītā var helt sikkert aldrig bestemt for dæmoniske personer, der ville bortødsle dens værdi til ingen nytte og på må og få finde på alle mulige fortolkninger. Så snart det oprindelige formål var blevet tilsløret af skrupelløse kommentatorer, opstod behovet for at genoprette discipelrækken. Herren påviste Selv for 5.000 år siden, at discipelrækken var brudt, og derfor bekendtgjorde Han, at formålet med Bhagavad-gītā så ud til at være gået tabt. På samme måde findes der på nuværende tidspunkt så mange udgaver af Bhagavad-gītā (især på engelsk), men næsten ingen af dem er i overensstemmelse med den autoriserede discipelrække. Der findes utallige fortolkninger fra forskellige verdslige lærde, men så godt som ingen af dem anerkender Guddommens Højeste Personlighed, Kṛṣṇa, selv om de er dygtige til at profitere på Śrī Kṛṣṇas ord. En sådan indstilling er dæmonisk, for dæmoner tror ikke på Gud, men nyder blot den Højestes ejendom. Da der er et stort behov for en udgave af Bhagavad-gītā på engelsk, som den er blevet modtaget gennem paramparā-systemet (discipelrækken), er dette hermed et forsøg på at opfylde det behov. Når Bhagavad-gītā accepteres, som den er, er den en stor velsignelse for menneskeheden, men hvis den blot anses for at være en afhandling med filosofiske spekulationer, er den intet andet end spild af tid.

Ebből a versből egyértelműen kiderül, hogy a Gītā legfőképpen a szent királyoknak szólt, mert ők voltak azok, akiknek alattvalóik fölött uralkodva meg kellett valósítaniuk a Gītā célját. A Bhagavad-gītā semmiképpen sem a démonikus embereknek való, akik csupán elherdálnák ezt az értékes kincset, mindenkit kizárva áldásából, és saját szeszélyeiket követve különféle értelmezéseket agyalnának ki. Amint a lelkiismeretlen magyarázók személyes érdekeikkel elhomályosítják az eredeti mondanivalót, szükségessé válik a tanítványi lánc felújítása. Ötezer évvel ezelőtt maga az Úr fedezte fel, hogy a tanítványi lánc megszakadt, s ezért tette azt a kijelentést, hogy a Gītā célja látszólag feledésbe merült. A Gītā napjainkban is számtalan kiadásban jelenik meg (főleg angolul), ám alig akad közöttük olyan, amelyik a hiteles tanítványi láncolatot követné. Megannyi világi tudós írt magyarázatot e műhöz, s noha jó üzletet csinálnak Śrī Kṛṣṇa szavaiból, szinte egyik sem tekinti Őt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Ez a mentalitás démoni, mert a démonok nem hisznek Istenben, a Legfelsőbben, csupán élvezik a tulajdonát. Nagy szükség van a Gītānak egy olyan kiadására, amely a paramparān (a tanítványi láncolaton) keresztül száll alá. Ezzel a művel ezt a hiányt kívánjuk pótolni. A Bhagavad-gītā – amelyet úgy kell elfogadnunk, ahogyan van – nagy áldás az emberiség számára, ám ha valaki csupán egy filozófiai spekulációra épülő műnek tekinti, csak az idejét vesztegeti a tanulmányozásával.