31. VERS
TEXT 31
Szöveg
Texto
śaśvac-chāntiṁ nigacchati
kaunteya pratijānīhi
na me bhaktaḥ praṇaśyati
śaśvac-chāntiṁ nigacchati
kaunteya pratijānīhi
na me bhaktaḥ praṇaśyati
Szó szerinti jelentés
Palabra por palabra
kṣipram – hamarosan; bhavati – válik; dharma-ātmā – erényessé; śaśvat-śāntim – maradandó békét; nigacchati – elér; kaunteya – ó, Kuntī fia; pratijānīhi – hirdesd; na – sohasem; me – az Én; bhaktaḥ – bhaktám; praṇaśyati – megsemmisül.
kṣipram — muy pronto; bhavati — se vuelve; dharma-ātmā — virtuoso; śaśvat-śāntim — paz duradera; nigacchati — consigue; kaunteya — ¡oh, hijo de Kuntī!; pratijānīhi — declara; na — nunca; me — Mi; bhaktaḥ — devoto; praṇaśyati — perece.
Fordítás
Traducción
Hamarosan tisztességessé válik és maradandó békét ér el. Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!
Prontamente él se vuelve virtuoso y consigue una paz perdurable. ¡Oh, hijo de Kuntī!, declara osadamente que Mi devoto nunca perece.
Magyarázat
Significado
Ezt a verset szintén nem szabad félreértenünk. A hetedik fejezetben azt mondja az Úr Kṛṣṇa, hogy aki bűnös tetteket követ el, az nem lehet az Úr bhaktája, aki pedig nem bhakta, annak nincsenek jó tulajdonságai. Felmerülhet a kérdés, hogy a véletlenül vagy akarattal bűnt elkövető ember hogyan lehet tiszta bhakta? A kérdés jogos. A hetedik fejezet és a Śrīmad-Bhāgavatam egyaránt kijelenti: a bűnös tettek elkövetői, akik sohasem kezdik el az Úr odaadó szolgálatát, nem rendelkeznek jó tulajdonságokkal. Az odaadó szolgálat kilenc tevékenységével a bhakta általában minden anyagi szennyeződéstől megtisztítja a szívét. Szívébe zárja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s így természetesen minden bűnös szennyeződéstől megszabadul, s örökké a Legfelsőbb Úrra gondolva jelleme is megtisztul. A Védák bizonyos szabályokat, adott rítusok végrehajtását írják elő a fejlett síkról visszaeső ember számára, hogy megtisztulhasson. A bhaktának azonban nincs szüksége arra, hogy e tisztító rítusokat végrehajtsa, mert mivel állandóan az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, a tisztító folyamatokat a szívében végzi. Ezért kell szünet nélkül a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare, Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát énekelnie. Ez meg fogja védeni minden alkalmi visszaeséstől, s így végleg ellenáll minden anyagi fertőzésnek.
Esto no se debe mal interpretar. En el séptimo capítulo, el Señor dice que aquel que está dedicado a actividades perjudiciales, no puede volverse devoto del Señor. Aquel que no es devoto del Señor, no tiene ninguna cualidad en absoluto. Entonces, aun queda la pregunta de cómo alguien que está dedicado a actividades abominables —ya sea accidentalmente o intencionalmente— puede ser un devoto puro. Esta pregunta se puede hacer con razón. Según se declara en el capítulo siete, los herejes, quienes nunca se acercan al servicio devocional del Señor, no tienen ninguna cualidad, tal como se declara en el Śrīmad-Bhāgavatam. Por lo general, el devoto que está dedicado a las nueve clases de actividades devocionales, está ejecutando el proceso de limpiar del corazón toda la contaminación material. Él pone a la Suprema Personalidad de Dios en su corazón, y todas las contaminaciones pecaminosas se limpian naturalmente. La actividad de pensar siempre en el Señor Supremo lo vuelve puro por naturaleza. De acuerdo con los Vedas, existe una cierta regulación según la cual si uno cae de su excelsa posición, tiene que someterse a ciertos procesos rituales para purificarse. Pero aquí no se pone esa condición, porque el proceso purificador ya se encuentra presente en el corazón del devoto, debido a su acto de recordar constantemente a la Suprema Personalidad de Dios. Por lo tanto, el canto de Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare, se debe continuar sin interrupción. Esto protegerá al devoto de todas las caídas accidentales. Él permanecerá así libre de todas las contaminaciones materiales, perpetuamente.